…szemtől szemben újra

Először csak a kéz az, ami csábít, s követi az arc, s abban a szemek, melyek táncra kelnek a fáklyafénnyel. Előrelendül az egyik láb, s kivillan a boka a ruha alól. Élvezi a szabadságot, lassan közelít a föld felé. Teret ad a másik kecsességnek, s így táncol-hullámzik-évődik el a pultig, amin megtámaszkodik. Nem figyel a férfiakra. Nem hallja a suttogásuk, sem a pajzán felajánlásaik. Nem törődik mással. Mintegy magával játszik. Kezei teste vonalát követve csípőjére simulnak. Fejét ívesen hajlítja hátra a finom vonalú nyak. Vállak parányit moccannak, s lentebb kerül a köpeny, amely eddig a fedetlen vállakat takarta. Előbukkan előbb az egyik, majd a másik, s a köpeny lehullana a földre, ha utolsó pillanatban nem kapna utána. Utána kap. Rászorulnak a hosszú, hihetetlenül hosszú, és szinte áttetsző ujjakban végződő kezével. Csuklóján felcsörrennek a karikák. Lebben a köpeny, és felkerül a nő mellé a pultra.

…éhség átadás

Jade hosszú napokig nem mozdult ki a kastélyból a farkassal történt verekedés után. Ápolgatta a sebeit, de egyik délután érezte, hogy felbizseredik vérében az indulat. Felöltözött , és ruganyos, élettől duzzadó léptekkel indult meg a város felé. Némi töprengés után döntött a kikötő mellett, ahol mindig van tapasztalatlan hús, aki az útjába akadhat.
Nem nézelődött sokáig. Egy fiatal, de annál szemrevalóbb nő került elé, s csak néhány pillanat kellett ahhoz, hogy megközelítse. Most nem foglalkozott a szép szavakkal. Durva volt, és az elkeseredettségig éhes. Egy halk sikoly hagyhatta csak el a lány ajkait, amikor rátámadt. Mohó ajkai végigtapogatták az ütőeret a nyakán. Mámorító érzés kerítette hatalmába, ahogy az élet italának zubogását megérezte az illatos bőrön keresztül.

…harc után

Ébren beszélgette vele végig a hold az éjszakát. Az ablakon belesve ébresztette fel lázálmából, s szívósan araszolt egyre közelebb és közelebb az ágyhoz, amíg el nem érte a takaró szélét. Az engedelmesen lebbent le a nőről, és adta át helyét a simogatóan fényes sugaraknak. Azok az éjszaka fényeitől bűvölten táncolt egyre fentebb a bársonyos halovány bőrön. Szinte bizsergetve haladt egyre előrébb. Lassú kúszással vette be a nő állásait, és törekedett a célja felé. Meg-megmozdult a láb, ahogy felfelé haladt, s egy szellővel együtt érte el a vászoning szélét. Lebbent a szél, a sugárnyaláb besiklott az anyag alá, majd kibukkant, és egy pillanatra eltűnt szégyenében. S talán örömében tért vissza fényesebben, talán csak a maradék halovány felhőréteg tűnt el a Hold elől, s engedte át a teret az Éjhercegnek.

…harci homokszemek

Nem tudtam, hogy mikor csapott meg az ébredés első szele. De menten felébresztett a bűz, és az ocsmányság, amely mellett feküdnöm kellett. Undorodva fordultam el, és könnyítettem a gyomromon, holott napok óta nem ettem semmit, mégis öklendezve tört fel belőlem az indulat, és a keserű epével fűszerezett gyomornedv.
Féltérdre támolyogtam, majd kiköptem a farkas mellé. Nyelvem végigtapogatta a fogaimat, de egyikben sem találtam hibát. Kis megkönnyebbülés, a nyomorban. Apró sóhaj, ami elhagyja számat, de azt is megbánom. Kis légörvény ragasztja arcomra újra a nedves bűzt, lopakszik be bőröm alá, ugyanazzal a hanggal, amely órákkal ezelőtt töltött el rémülettel. Kaparászás valahol nem messze tőlem. Talán a következő fordulóban. Azonnal ébren leszek, és visszafojtom még a levegőt is. Ezt a tettem gyomrom is lelkesen fogadja, s nem háborog annyira vészjóslóan tovább.