…Lord Willhelm

Jadenak komoly erőfeszítésébe telt volna elrejteni sajátos lelkének nyomait a Védő elől, hát nem is tette. Nem ismerte a férfit közelebbről, de azt tudta róla, hogy Lord Diamond legbizalmasabb embere, s ennek megfelelően kezelte a helyzetet.

~ Veszélyesnek ítélheti meg a helyzetet, a Védőt adja kíséretül ~ kuncogott fel benne egy gondolat, amelyet a dac rögtön el is nyomott ~ Akkor majd teszek róla, hogy legyen dolga, s rászolgáljon a nevére ~

A lány hátat fordított a meredélynek, és eltűnt az egyik terebélyesebb fa mögött. Pár pillanattal később reccsent meg a lány eddigi őrhelyének közelében egy vastagabb ág. Nem a véletlen szülte a mozgást. Nagyon is tudatos lépés vezette a férfit arra a helyre. Nyugodt tartása jelezte, hogy ismeri a környéket, és akkor is magabiztosan mozogna itt, ha történetesen behunyt szemmel érkezett volna.

Frensis felnézett a holdra, s mély, torokhangon köszöntötte azt. Nem lett volna értelme a lányt követnie. Vele ellentétben ő ismerte azokat a csapásokat, amelyek egyenesen a kastélyhoz vitték

[ hetekkel korábban, Thunger kastély ]

Lord Willhelm még hosszú percekig nem szólalt meg. Nem tudta megérteni Rashgaroth viselkedését, és az minden eddigi ismeretének ellentmondott. Hallotta, hogy hogyan viselkedett Frensissel, és őszintén csodálkozott.

~ Lehet, hogy ez a nő nagyobb gondot fog okozni, mint gondoltuk? ~ töprengett, félhangosan maga elé mormolva a szavakat, amelyek ha el is jutottak a társáig, annak nem sokat mondhattak.

Végül Frensis felé fordult.

- Rashgaroth furcsán viselkedik mostanság. – közölte higgadtan, miközben azon gondolkodott, hogy a titok zsákjának száját mennyire nyissa meg a farkas előtt. Leült Frensissel szemközt, és gondterheltségét sem takargatta előle.

- A Lords of the Blood klánban feltűnt egy nő. Ismerik egymással a társunkkal nagyon régóta. Ellenfelek. – felsóhajtott – Tudod, nem élhet az egyik, amíg meg nem ölte a másikat

A sóhaj annak szólt, hogy sohasem fogja megérteni az ilyen hosszan elhúzódó indulatokat.

Frensis nem szólt egy szót sem, de tekintete kezdett zavarossá válni, ami jelezte, hogy gondolatok ezrei kergetik egymást, s ezek nem engedik, hogy a lélektükrének vize moccanatlan maradjon. Csak egy megfontolt bólintással jelezte, hogy várja a részleteket.

- Néhány hete találkoztak… – kezdett bele újra mondanivalójába Willhelm.

- Akkor a nő halott. Hol itt a gond? – csapott le azonnal a nyilvánvalóra Frensis.

A Thunger vezér megingatta a fejét, és ez a mozdulat arra késztette Frensist, hogy könyökén támaszkodva húzza feszesebbre hátát, és egyúttal kerüljön közelebb a vezérhez, mintha annak szavait nem értette volna jól.

- Nem halott? Rashgarothnál erősebb? – dobta a Lord elé reménykedve a következő lehetőséget, de erre is csak egy fejrázás volt a válasz.

Frensis visszahuppant a székbe, és lehunyta a szemét egy emberi szívdobbanással felérő időre. Amikor kinyitotta mesterének gondok barázdálta homlokát pillanatotta meg elsőre, de hamarosan társult ehhez fásultan mély hangja.

- Nem ölte meg a nőt. Aggasztó.

Majd mintha nem is ez lenne a legfontosabb momentuma a percnek, legyintett egyet.

- A nő ide készül. Még nem tudom, hogy mikor indul útnak, de ha ez megtörtént, akkor jelzem.

Frensis figyelme belefeszült a közöttük lévő távolságba. Érezte, hogy a következő közlés egy időre biztosan megváltoztatja az életét.

- Nem kezdő. Tud hatni a lelkekre, nem is akármilyen módon, s ezt sohasem szabad neked sem elfelejtened – elhallgat, és tekintetével magához szögezi Frensist – Azt akarom, hogy tartsd szemmel a nőt, attól a pillanattól kezdve, hogy belépett az erdőbe.

Frensisnek ugyan még lettek volna kérdései, de Willhelmre nézve, úgy látta jobbnak, ha elteszi őket egy alkalmasabb időpontra. Távozott a teremből, és otthagyta mesterét, aki lassan lehajtotta fejét karjaira.