…A Védő és Rashgaroth

[ pár nappal korábban, Meneth kocsmája ]

Egy nem túl magas, de erőteljes testfelépítésű férfi alakja bontakozott ki a sűrű ködöt áthatolni már képtelen lámpák gyér fényénél. Léptei nem lassultak egy pillanatra sem, pontosan tudta, hogy hová készül. A szél bűzös csatornaszagot hordott szét az utcán. Frensis finom szaglását bántotta, el is fintorodott, és azonnal eszébe jutott, hogy miért nem szeret ide jönni. Most azonban nem tehette meg, hogy megfordult, és más irányba indul. Feladata volt, amelyet teljesítenie kellett. Ám ennél sokkal több késztette arra, hogy társa után vesse magát.

~ Fene ebbe a városba ~ mordult fel lassú torokhangon, és szétnézett mielőtt megközelítette volna a magányosan álldogáló épületet, amely alig emelkedett ki az őt körülvevő ködből.

Frensis összehúzott szemmel nézegette a helyet, és változatlanul nem tetszett neki. Viszont, akit követnie kellett, az pár perccel előtte fordult be ugyanebbe a sikátorba. A férfi még szinte érezte a jelenlétét.

~ Nem tudom, hogy mire készülsz Rashgaroth, de megtudom hamarosan ~ mosolyodott el, amennyire a harcokban sérült arca csak engedte. Érezte, ahogy a harc előszele megcsapja, és nagyon kívánta, hogy ne a társa legyen az, akivel ma kell megküzdjön.

Mélyet sóhajtva vetette magát neki annak a pár lépésnek, amely elválasztotta a kocsmától, amelynek cégérét nyikorgatta a szél. Megállt, és felnézett rá. A Meneth angyala név itt-ott már megkopott, de még hirdette, hogy kinek is a tulajdona az épület, amely szintén magán viselte a harcok, és a kellemetlen sós köd emésztésének nyomait.

Frensis kelletlenül lépett be, és azonnal megcsapta az odabentről érkező kellemes meleg. Ez valamennyire azért invitáló erővel bírt.

Odabent enyhe füstszag jelezte, hogy ködös időben nem húz jól a kandalló kéménye, de ez láthatólag nem zavarta a bent ülőket, akik csendes beszélgetésbe, alkudozásba merültek. A kevéske asztalnál még kevesebb alak ült. Frensis gyorsan megtalálta, akit keresett, s nem telt bele sok idő, hogy Rashgaroth is felfedezze társát. Mogorván intett neki, és ahhoz az asztalhoz invitálta, ahol ő is ült.

Nyugodt léptekkel közeledett Frensis, és igyekezett meglepett arcot vágni, amilyet akkor illik, amikor nem számít ismerőssel való találkozásra. De nem volt benne biztos, hogy hiteles az előadása, nem született alakoskodónak, s most sem tette élvezettel.

- Frensis – súgta rekedten Rashgaroth. A férfi szemei vérben úsztak, és látszott rajta, hogy napok óta nem aludt. Frensis megrémült tőle. – Mit keresel itt?

Egy emberi szívdobbanás kellett ahhoz, hogy Frensis feldolgozza a látványt, és eldöntse, hogy hogyan reagáljon a szokatlanul mogorva és durva érdeklődésre.

- Mit keresnék? Űzöm az unalmam, és – közelebb hajolt a társához – azt mondják ma este olyasmiben lehet részem, amit nem sok farkas látott a vidéken.

Titokzatossága annak szól, amit megtudott. Rashgaroth a lánnyal való találkozásra készül. Nem kellett hazudnia, és remélte, hogy Rashgaroth arra érti, hogy Frensis is megtudta, farkas tánc lesz ma este. Két ellenséges klán emberei küzdenek életre-halálra.

Rashgaroth felvonta a szemöldökét.

~ Mióta érdekli Frensist az öldöklés? ~ furcsán méregette a társát, és bizony átvillant a fején, hogy azon az estén, amikor Willhelm Jaderól faggatta, akkor a tárgyalóterem ajtajában találkozott Frensissel is. ~Vajon mennyit tud Jaderól? ~ De azután elhessegette a megérzéseit, és egy terven kezdte törni a fejét. Úgy vélte, hogy a levelet, amelyet Jade juttatott el hozzá, Meneth-en keresztül, nem olvashatta senki, de egy ideje már semmiben sem volt bizonyos. Mérsékelt távolságtartással figyelte hát társát is, bár ezért őszintén szégyellte magát valahol a lelke mélyén.

- Foglalj helyet. A harc nem itt lesz, de mindenki itt gyülekezik hozzá. – vette sokkal barátságosabbra a szerepet, és megveregette maga mellett a padot, miközben Meneth felé intett. Megtehette. Jade érkezését csak későbbre ígérte, addig még jól is esik neki egy barát, hogy levezesse a benne gyülemlő feszültséget.

Meneth nem késlekedett, és lecsapta Frensis elé az asztalra a korsót, ami valami habzó, ínycsiklandó illatű löttyöt rejtett magába. A férfi szokásához híven beleszagolt, majd bele is kortyolt. Nyelvével csettintve jelezte Menetj felé, hogy elégedett, mire a szürke ábrázatú kocsmáros fogatlan mosolyra húzódott szájjal válaszolt, majd elballagott, hogy a többi türelmetlen vendég igényeit is kielégítse. Elégedetten dörzsölte a kezét. A harc híre sok látogatót vonzott. Kimondottan örült annak, hogy engedett a furcsa ábrázatú alaknak, aki pár nappal ezelőtt megkereste. Pénzt nyomott a kezébe, és azt mondta, hogy hamarosan felkeresi két küldött, akik azt kérik, hogy adjon teret a kocsmája mögött egy verekedésnek, amely nem életre-halálra szól, de ne lepődjön meg, ha az lesz a vége. Meneth hitte is nem is, amit a férfi mondott, de amikor két nappal később bekopogtattak hozzá, már nem ámult el, hanem azonnal igent mondott. Most pedig elérkezett az este.

Meneth körbehordozta tekintetét a látogatókon, és felismerte a férfit, aki ugyan csuklya mögé rejtette arcának tetemes részét, de hegyesen előreugró állcsontja elárulta. Megakadt a szeme a két küzdő félen is, és egyik helyében sem szívesen lett volna.

~ Neked nem is kell, Meneth, csak tedd a dolgot, és amire kérnek ~ korholta meg magát, és visszaállt a pult mögé, ahonnan kényelmesen megfigyelhetett mindent.

Frensis végzett az ital felével, amikor végre megszólalt.

- Rég hallottam ilyen harcról – kezdett bele, de érezte, hogy sutára sikeredett, amit mondott.

Rashgaroth figyelmesen nézett a szemébe, majd elővette féloldalas mosolyát, és bólintott, majd ő is belekortyolt a Frensis italának állagához igencsak hasonló löttybe. S ezzel megakasztotta azt a sutára sikerült beszélgetésfoszlányt is, amelyet társa kezdeményezett. Gondolatai nem voltak alkalmasak arra, hogy félretegye őket holmi barátságos beszélgetés miatt, de azt sem tudta, hogy Frensistől hogyan szabaduljon meg. Zsebét szinte égette a lány levele, és nagyon nehezen állta meg, hogy ne vegye elő ismét, bár már szinte kívülről tudta, hiszen nem volt hosszú. „Holdtölte előtt három nappal Meneth angyala lenéz ránk. Beszélnünk kell. Te is tudod, hogy ennek véget kell vetni. Amint leszáll az éj ott leszek. Jade”

Ma volt a holdtölte előtti harmadik nap, és az éj leszállt pár órája, amikor Rashgaroth megérkezett a kocsmába. Meneth nyugalomra intette, amikor jelezte, hogy a lány még nem érkezett meg. Frensis érkezésére azonban nem számított.

Ültek egymás mellett, és mindegyikük a saját gondolataiba burkolózva itta italát, amikor az ajtó újabb érkező jöttét jelezte. Rashgaroth megvonaglott, és ez Frensis figyelmét sem kerülte el, de egyikük sem nézett az ajtó irányába, holott a késztetés szinte felvibrált közöttük.

Nem kellett azonban sokat gyötrődniük amiatt, hogy nem tudják ki volt a belépő, mert a kocsma gyér, bár egyre gyarapuló társasága felüvöltött, mély torokhangon üdvözölték a ma esti harc két ellenfelét, és hangos lábdobogás közepette élénkültek meg. Erre már a Thungeresek is megfordultak, hogy megnézzék maguknak a harcosokat. Egy pillanatra eltűnt a gondolatok közül a lány és a küldetés is. Csak a harc élvezete maradt meg, és egymásra pillantottak cinkos mosollyal, amelyben benne volt minden. Frensis és Rashgaroth is tudta, hogy ezek csak egymással küzdhetnek meg, de egy Thungeressel már hiábavaló lenne felvenniük a harcot. S noha Frensis sokkal gyengébb volt Rashgarothnál még ő is eséllyel indulhatott volna a győzelemért előbb az egyik, utána a másik után. Mindketten csalódott arcot vágtak, és visszafordultak az italuk felé.

Frensis ajkára már szavak tolultak, amikor újra megnyikordult az ajtó, amelyet nem hallottak meg, de a döndülést, amellyel bezáródott már igen. Rashgaroth szemébe furcsa fény gyúlt, és a belépő felé kapta a fejét. Frensis csak erre mozdult meg.

Az ajtóban talpig feketében egy magas, szikár alak állt. Kardjai keresztbe fektetve a hátán. Nem kellett félnie attól, hogy nekitámadnak. Amint az éjszaka teremtményei közül bárki is a Meneth angyalába, vagy annak területére tévedt tartania kellett magát az íratlan szabályokhoz. Itt nem küzdhettek egymással az ősi ellenségek. A fekete angyal egyenesen Rashgarothra nézett, majd Frensis felé is biccentett egyet, és megindult feléjük.

- Fogadjátok üdvözletem, farkasok fiai! – dorombolt bele a levegőbe a mély hangja.

Rashgaroth nem szólalt meg csak gyűlölettel teli tekintettel nézett a jövevényre. Frensis válaszolt helyette is.

- Üdv néked, éjbenjáró! – és érdeklődés csillant meg tekintetében, ám a férfi nem törődött vele. Szavait Rashgaroth felé szúrta.

- Ne várd. Nem jön! – és ezzel befejezettnek tekintetve a társalgást, biccentett feléjük, és menni készült. Rashgaroth reflexei alvás nélkül is kitűnőek voltak. Elkapta a lebbenő köpenyt, amely panaszos reccsenéssel válaszolt erre, és megállította a harcost a szavakkal együtt, amelyek rekedten törtek elő torkának mélyéről.

- Hol van Jade Reggie, mit tettetek vele?